Sándor Dömötör

Dömötör Sándor (Budapest, 1908. február 24. – Budapest, 1986. január 15.)magyar néprajzkutató, nyelvész, muzeológus.

Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1926 és 1930 között. Egyetemi hallgató korábban összegyűjtötte Dunaszentgyörgy népnyelvi anyagát. Solymossy Sándor tanítványa lett a Szegedi Egyetemen, ahol a betyárromantikáról szóló disszertációjával doktorált 1930-ban. Művét 1930-ban Betyárromantika címen adták ki. Fizetés nélküli gyakornok volt a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumánál 1931 - 1932-ben.1933 és 1935 között megélhetését hivatalnokként biztosította (a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjánál). 1936 és 1944 között a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjának balatonkenesei üdülőjében volt igazgatóhelyettes. 1949 és 1957 között a szombathelyi Vasvármegyei (majd Savaria) Múzeum igazgatója volt 1949. január 1-je és 1957. decembere között. 1969-ig, nyugdíjazásáig, a Népművelési Intézet főelőadója volt. Fontos szerepe volt a honismereti mozgalom megindításában, szervezésében. Több népmesegyűjteményt adott ki. A legtöbb tanulmánya az Ethnographiában és a Savaria Múzeum évkönyveiben jelent meg.

Fő kutatási területe a folklorisztika; ballada, mese, valamint a boszorkányképzetek.

• 1929-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja, 1978-tól belföldi tiszteletbeli tagja volt.

• Betyárromantika (Budapest, 1930)
• Szombathelyi séták (Szombathely, 1958);
• Őrség (Bp., 1960);
• Abádszalók földje, népe, kultúrája (Szolnok, 1961);
• Hevestől Baranyáig. Helytörténeti képek Berze Nagy János életéből (Pécs, 1983).

• Bárdosi János: D. S. köszöntése (Népr. Hírek, 1978);
• Kodolányi János: D. S. 1908-1986 (Néprajzi Hírek, 1986. 1. sz.);
• Töltési István: D. S. (Honismeret, 1986. 3. sz.).

• Magyar néprajzkutatók listája