Max Teller

Teller Miksa Salamon (Érsekújvár, 1871. március 28. – Budapest, 1950. szeptember 11.) ügyvéd, jogi szakíró.

Élete

Teller Ede kereskedő és Schwitzer Emma gyermekeként született. Apja az Érsekújvári Népbank felügyelőbizottságának tagja volt. Középiskolai tanulmányait az Érsekújvári Római Katolikus Algimnáziumban kezdte, majd 1889-ben a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnáziumban jeles eredménnyel érettségi vizsgát tett. 1889 őszétől a Budapesti Tudományegyetem joghallgatója volt. 1901 decemberében a Társadalomtudományi Társaság pénztárosává választották. Négy évvel később lemondott megbízatásáról. 1913 és 1934 között ügyvédi hivatása mellett a Jogtudományi Közlöny társszerkesztőjeként dolgozott. 1944-ben származása miatt kizárták az ügyvédi kamarából. A második világháborút követően újból ügyvédként tevékenykedett és tagja lett az újrainduló Közlöny szerkesztőbizottságának. Több tanulmányban foglalkozott a polgári törvénykönyv 1928. évi tervezetével. Munkatársa volt a Szladits Károly-féle Magyar magánjog című gyűjteményes munkának (öröklési jog). Sokat foglalkozott az ügyvédi kar helyzetének megjavításával is.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (1C-11-8).

Családja

Felesége Deutsch Ilona (1883–1977) volt, Deutsch Ignác bankár, textilgyáros lánya, akit 1904. május 29-én a lugosi zsinagógában vett nőül.

Gyermekei

• Teller Emma (1905–2001). Első férje Kőnig Endre ügyvéd volt, Kőnig Vilmos fia. Második házastársa Kirz András (1900–1945) volt, aki munkaszolgálatosként életét vesztette.
• Teller Ede (1908–2003) atomfizikus

Főbb művei

• A második tervezet néhány örökségi reformjának bírálata (1913)
• Az ügyvédi kar helyzete a múlt század közepén (Budapest, 1916)
• Az ügyvédség (Budapest, 1918)

Jegyzetek